Fogalmak nyelvtanból - 7.a

Abszolút tő: morfológiailag tovább nem tagolható, nem bontható további elemekre. 

Alanyi (általános) ragozás: A tárgyas igék ragozása, ha a cselekvés nem irányul tárgyra (sétálunk) vagy határozatlan tárgyra (mondok egy viccet) utal. Minden tárgyatlan igét csak az általános ragozás személyragjaival tudunk ellátni.

Egyalakú tő: a tő a különböző toldalékok előtt változatlan marad. 

Előhangzó: a szótő és a toldalék között jelentkező, általában alsó vagy középső nyelvállású magánhangzó, pl. házak, kertet. Nincs jelentése, általában ejtéskönnyítő szerepe van. A toldalék részének, első elemének tekintjük.

Felszólító mód: az az igemód, amely a beszélő akaratát, parancsát, utasítását, kérését fejezi ki. A felszólító mód legáltalánosabb jele: a -j/-jj, A módjel változatai: -gy (a hisz kivételével az sz-es és v-s igetövekben), -ggy (csak higgy, higgyük), s (-t végű igéknél), zérómorféma (E/2. személyű, tárgyas ragozású rövidebb igealakban: pl.: várd: a -d igei személyrag!; az sz-es és v-s és a csupán v-s tőtípusú igealakon megnyúlt igei személyrag található: pl: edd). 

Feltételes mód: az az igemód, amely óhajtást, feltételt, bizonytalanságot, akaratot, kérést stb. fejez ki: mesélne, mesélné. A jele: -na/-ne; -ná/-né. Némely igealakban a jele -nna/-nne; -nná/-nné: inná, enne. 

Igeidő: az igealak fejezi ki, hogy a cselekvés, történés mikor megy végbe. Megkülönböztetünk jelen (írok), múlt (írtam) és jövő idejű (írni fogok) igealakokat. 

Igemód: a cselekvőnek, a beszélőnek a cselekvéshez, a történéshez, a létezéshez való viszonyát fejezi ki az igealak segítségével. Három típusát különböztetjük meg: a kijelentő, a feltételes és a felszólító módot. 

Ikes ragozás: olyan igék ragozása, amelyek E/3. személyű, jelen idejű, kijelentő módú, általános ragozású alakjukban -ik személyragot kapnak. 

Képző: a toldalékmorfémák egyike. Új szót hoz létre. Állhat belőle több is egymás mellett. Követheti más toldalék (jel, rag). 

Jel: a toldalékmorfémák egyike. Nem alkot új szót. Valamilyen viszonyt fejez ki. Állhat belőle több is egymás után, és követheti más toldalék is (rag). Állhat a szótő vagy a képző után. 

Jelen idő: a jelen idejű igealak kifejezi, hogy a cselekvés, történés, létezés a beszélés idejében megy végbe: kér, nevet. A jelen időnek nincs külön jele.

Jövő idő: a jövő idejű igealak olyan cselekvést, történést, létezést fejez ki, amely a jövőben fog végbemenni. A jövő időt egy összetett igelakkal fejezzük ki: a főnévi igenévvel és a fog segédige ragozott alakjával: beszélni fogunk. 

Morféma: szóelem. A nyelv legkisebb, jelentéssel rendelkező egysége, a legkisebb nyelvi jel. Jelentéssel bíró egységekre már nem bontható. Alapvető típusai a tőmorféma és a toldalékmorféma (képző, jel, rag). A magyar nyelvben a toldalékmorfémák többsége a szótő után áll. Kivéve a felsőfok, illetve a túlzófok jelét (leg-, legesleg-). 

Múlt idő: a múlt idejű igelak kifejezi, hogy a cselekvés, történés, létezés a múltban ment végbe. A múlt idő jele mássalhangzó után egy -t, magánhangzó után két -tt. A múlt idő jeléhez is kapcsolódhat előhangzó: hallott. 

Rag: a toldalékmorfémák egyike. Lezárja a szóalakot. Nem változtatja meg a szó szófaját. Kijelöli a szónak a mondatbeli szerepét. Csak egy állhat belőle egy szóalakban. 

Relatív tő: az a tő, amely még tagolható, amelyről még leválasztható toldalék.

Tárgyas igék: azok az igék, amelyeket valamilyen tárggyal (Kit?, Mit?, Kiket?, Miket? kérdésre felelő szóval) tudunk bővíteni: olvasta a levelet. 

Tárgyas (határozott) ragozás: a tárgyas igék ragozása, ha konkrét, határozott tárgyra irányul a cselekvés: írom azt, írod a levelet.

Tárgyatlan ige: azok az igék, amelyek nem bővíthetők tárggyal (Kit?, Mit?, Kiket?, Miket? kérdésre felelő szóval): pirkad, megy. 

Toldalékmorféma: a tőhöz kapcsolódó, többnyire viszonyjelentéssel rendelkező szóelemek. Fajtáik szerint megkülönböztetünk képzőket (lakatos), jeleket (kergetett) és ragokat (átugorja). A toldalékmorfémák szabályos sorrendje: képző, jel, rag.

Többalakú tő: bizonyos toldalékok előtt, toldaléktípustól függően két vagy több változata van. 

Tőmorféma: önálló fogalmi jelentéssel bíró szóelem. Valamely szóalak jelentésének magvát hordozza. A tőmorféma a szóalak kötelező eleme: minden szónak van töve. 

Zárt szóalak: a szólezáró szerepű ragmorfémával lezárt szóalak, már semmilyen toldalékot nem vehet fel. 

Fogalmak, személyek, évszámok, helyek - kiegészítés

Fogalmak

babiloni fogság: Nabu-kudurri-uszur, az Újbabiloni Birodalom uralkodója az általa elfoglalt Júdea lakosságának jelentős részét asszír szokás szerint Mezopotámiába hurcoltatta. Ebben az időszakban (Kr. e. 6. sz.) vált Jahve a zsidók egyetlen istenéből a mindenség egyetlen teremtőjévé és istenévé. 

Biblia: a kereszténység szent könyve, mely a zsidó hagyományokat tartalmazó Ószövetségből és a Jézus életét és az apostolok iratait magában foglaló Újszövetségből áll. 

brahmanizmus: ősi indiai többistenhívő vallás. A világot változtathatatlannak tekinti. Ez a felfogás érvényesül a társadalomról alkotott képében is, mely a kasztrendszer hirdetésében nyilvánul meg. A brahmanizmus a lélekvándorlás alapján áll. Számos istene közül kiemelkedik Brahma (a teremtő), Visnu (a megtartó) és Síva (a pusztító). Szent könyvei közül a Védák a legjelentősebbek. 

buddhizmus: a brahmanizmus hatására kialakult vallás, ami Buddha tanításain alapul (Kr. e. 6. sz.). Elveti a kasztrendszert, de nem lép fel ellene  aktívan, mivel a vallás lényege a lemondás, az elfordulás a világ problémáitól. A földi életet szenvedésként fogja fel, melyet a vágyak okoznak. Ezektől tehát meg kell szabadulni, el kell érni a végső nyugalom, a megsemmisülés (nirvána) állapotát. Így válhat az ember megvilágosodottá, buddhává. 

dravidák: India déli részének sötét bőrű lakói. Feltételezhetően ők voltak az Indus-völgyi kultúra hordozói, akiket az árják leigáztak. 

filiszteusok: indoeurópai népcsoport, mely a tengeri népek vándorlása során nyomult Palesztina földjére. Latin nevükből származik a római provincianév (Palesztina) is. A zsidó állam a velük folytatott küzdelmek során alakult ki. 

hangjelölő írás: az írás kialakulásának azon állomása, amikor egy jel már csak egy hangot jelöl. Elsőként Föníciában alakult ki Kr. e. 1100 körül, bár ekkor a 22 írásjel még csak mássalhangzókat tartalmazott. Ebből az írásból alakult ki a héber és az arab írás. A föníciaiaktól a görögök vették át, és kiegészítették magánhangzókkal. 

hieroglif írás: (a görög szent véset kifejezésből) a legősibb egyiptomi írásfajta. Az archaikus korban alakult ki a képírásból. Bonyolult szótagírás. Megfejtője Francois Champollion volt, a Rosette-i kő feliratai segítségével. 

indoeurópai: népcsoport és nyelvcsalád, melybe a ma élő európai népek és nyelvek nagy része (francia, német, olasz, angol) tartozik. Az indoeurópai népek őshazája valószínűleg a Közép-Európa és Dél-Oroszország közötti térség volt, ahonnan Kr. e. 2000 körül vándoroltak szét. 

kaszt: (a portugál tiszta kifejezésből; Indiában varna) zárt társadalmi csoport, amelybe az egyén születés révén kerül, s amelyet a földi lét során nem hagyhat el. Csak a lélekvándorlás biztosít kiutat, az újjászületések révén. A kasztrendszer Indiában az árja hódítás következtében alakult ki. A számos kasztot négy fő kasztba sorolták: brahmanok (papok), ksatriák (katonai vezetők), vaisák (árja közrendűek), sudrák (leigázott őslakók). E négy egyikébe sem tartozók a páriák (érinthetetlenek).
konfucianizmus: Kung Fu-ce (Konfucius) által kidolgozott tanítások rendszere. Középpontjában az erkölcsös életre való törekvés, a közösség és a jó uralkodó által irányított állam szolgálata áll.
közrendű szabadok: az ókori Kelet társadalmaiban a termelőmunkát végző, szabad, de általános alávetettségben élő rétegek gyűjtőneve.  

lélekvándorlás: vallási felfogás, mely szerint az élőlények lelke testük halála után más alakban újjászületik (reinkarnáció). Elsősorban az indiai vallásokra jellemző (brahmanizmus, buddhizmus), de a görögöknél is megjelent.
mítosz: (a görög monda szóból) istenekről és más természetfeletti lényekről szóló történetek, melyek a korszak embere számára választ adtak olyan alapvető kérdésekre, mint a világ és az emberek eredete, a természeti jelenségek stb.
muskénum: társadalmi réteg, a félszabadok elnevezése Mezopotámiában. 

nirvána: (a szanszkrit kialvás kifejezésből) a boldog megsemmisülés állapota, a kiszabadulás a lélekvándorlás körforgásából. A buddhizmus tanítása szerint a nirvánába a vágyakról való lemondással, elmélkedéssel lehet eljutni.
nomoszok: az ókori Egyiptom közigazgatási egységei.
piramis: az egyiptomi fáraók hatalmas síremlékei az Óbirodalom idején. Célja a fáraó mumifikált holttestének védelme, és hatalmának kifejezése. Kezdetben lépcsős piramisokat emeltek, majd kialakult a szabályos gúla forma. A piramisokat évtizedek alatt, a közrendű szabadok munkájával építették. 

rabbi: (a héber mester szóból) zsidó egyházi személy, a vallási törvények tanítója, a szertartások vezetője. 

saduf: az egyiptomi Újbirodalomban elterjedő gémeskútszerű vízkiemelő szerkezet. 

Selyemút: a Kínát Indiával és a Közel-Kelettel összekötő karavánút. Hossza kb. 6500 km volt; selymet, porcelánt szállítottak rajta Kínából, míg vissza aranyat, rabszolgát és üvegárut. 

sémi: az indoeurópai mellett az ókori Kelet másik nagy nyelvcsaládja és népcsoportja. Ide tartoztak az akkádok, a föníciaiak, a héberek és az arabok. Az elnevezés Noé egyik fiára, Sémire utal. 

sztúpa: (a szanszkrit halom szóból) az egyik legősibb buddhista vallási építmény

taoizmus: az állam megszületése előtti,  boldognak vélt kor felé forduló kínai bölcselet, amit Lao-ce hozott létre a Kr. e. 6. században. Az állandóság, a hagyományok tisztelete jellemzi. 

zsidók: sémi népcsoport, amely a Kr. e. 13. században vándorolt Palesztinába. A helyi lakossággal és a filiszteusokkal küzdve, a Kr. e. 11. században jött létre államuk (Saul, Dávid, Salamon).  A Kr. e. 8-7. században asszír, majd újbabiloni, később perzsa fennhatóság alatt éltek. 

zsinagóga: (a görög szünagógé gyülekezőhely szóból) zsidó imaház. A jeruzsálemi templom lerombolása után épített épületek, ahol a szent iratokat őrzik, és együtt imádkoznak. 

Személyek

Ábrahám: az Ószövetség szerint a zsidóság ősatyja, aki Mezopotámiából indult el. 

IV. Amenhotep (Kr. e. 14. sz. közepe): az egyiptomi Újbirodalom fáraója, aki az Ámon-papság visszaszorítása érdekében kísérletet tett Aton (a napkorong istene) kultuszának bevezetésére. Nevét is megváltoztatta Ehnatonra (aki üdvös Atonnak). Reformjai halála után megbuktak.

Asóka: (Kr. e. 3. sz.) a Maurja Birodalom királya. Uralkodása alatt India jelentős részét sikerült egyesítenie. Támogatta a buddhizmust. 

Buddha: (Kr. e. 6. sz.) a buddhizmus megalapítója. Nevének jelentése: "megvilágosodott". Előkelő családból származott, családi neve: Sziddhartha Gautama. 29 évesen szakított addigi életével, elmélkedett, visszavonultan élt, s kialakította a róla elnevezett vallás alapelveit. 

Csin Si Huang-ti: (Kr. e. 3. sz.) az első kínai császár, a neve is ezt jelenti. Szilárd központi hatalmat hozott létre. Nevéhez fűződik a kínai Nagy Fal építésének megkezdése. Sírjának feltárásakor kerültek elő az agyagkatonák. 

Dávid: (Kr. e. 10. sz.) az egységes zsidó állam létrehozója. Fővárossá tette Jeruzsálemet. Zsoltárok szerzőjeként is számon tartják. 

Dzsószer: (Kr. e. 27. sz.) az egyiptomi Óbirodalom fáraója. Szakkarai lépcsős piramisa a piramisépítészet fejlődésének fontos állomása. 

Izsák: ószövetségi alak, Ábrahám gyermeke és Jákób apja. 

Jákób: ószövetségi alak, Izsák gyermeke. 12 fia a 12 zsidó törzset jelképezi. 

Kheopsz: (Kr. e. 26. sz.) az egyiptomi Óbirodalom fáraója. Gízai piramisa a legnagyobb méretű síremlék. 

Kung-fu-ce: (Kr. e. 6-5. sz.): kínai gondolkodó. Tanítása szerint tisztelni kell az ősöket, a hagyományokat és az államhatalmat.
Lao-ce ("öreg mester") (Kr. e. 6. sz.): kínai gondolkodó, a taoizmus megalapítója. Tanításának lényege, hogy a világot örök törvények irányítják, amelyeket az ember nem tud megváltoztatni. Elveit Az út és erény könyve (Tao-tö-king) foglalja össze.
Ménész (Kr. 3. évezred): Felső-Egyiptom uralkodója. Az egyiptomi hagyomány az ő nevéhez fűzi Alsó- és Felső-Egyiptom egyesítését.
Mózes: ószövetségi próféta, aki kivezette a zsidóságot Egyiptomból, és megkötötte népe szövetségét az Úrral. Ő kapta Istentől két kőtáblára vésve a Tízparancsolatot Sínai-hegynél.
Ramszesz, II.: (Kr. e. 13. sz.) az egyiptomi Újbirodalom fáraója. Több mint 60 évig vezette korának legerősebb birodalmát. Gyakori háborúskodással sikerült megőriznie a már korábban Egyiptomhoz került területeket (Palesztinát, Szíriát). Nagy építtető volt (pl. a sziklatemplom Abu Simbelben).
Salamon: (Kr. e. 10. század) Dávid fia. Uralkodás Izrael virágkorát jelentette. Fallal vette körül Jeruzsálemet, nevéhez fűződik a jeruzsálemi templom felépítése. Zsoltárokat írt, és neki tulajdonítanak néhány ószövetségi könyvet (pl. Énekek éneke) is.
Saul: (Kr. e. 11. század) Izrael első királya, aki összefogta az északi héber törzseket, megalapította a zsidó államot. A filiszteusok elleni harcban esett el.
Tutanhamon: (Kr. e. 14. sz.) az egyiptomi Újbirodalom fiatalom elhunyt fáraója. Az Amon-papság nyomására visszatért Amon tiszteletéhez. A Királyok völgyében található síremléke 1922-ben került napvilágra, feltárója Howard Carter angol régész volt.

Évszámok: 

Kr. e. 3000 k.: az Indus-völgyi civilizáció kialakulása
Kr. e. 2900: Alsó- és Felső-Egyiptom egyesülése
Kr. e. 2700-2200: Óbirodalom
Kr. e. 1550-1000: Újbirodalom
Kr. e. 1500: árja törzsek betelepülése Indiába
Kr. e. 12. sz.: héber bevándorlás Palesztina területére
Kr. e. 12. sz.: a hangjelölő írás megjelenése
Kr. e. 10. sz.: az első jeruzsálemi templom felépítése
Kr. e. 6. sz.: a babiloni fogság
Kr. e. 3. sz. - Kr. u. 3. sz.: Han kor

Helyek: 

Egyiptom, Nílus, Szakkara, Gíza, Memphis, Fönícia, Büblosz, Palesztina, Jeruzsálem, Izrael, Júda, India, Kína, Indus, Gangesz, Kék-folyó, Sárga-folyó

Házi feladat nyelvtanból (7.a)

1. feladat
Állapítsd meg, hogy az alábbi mondatok közül melyekben szerepelnek alanyi, és melyekben tárgyas ragozású igék!

A kígyó félelmetesen sziszeg.
A postással visszaküldöm a csomagot.
Fölolvasod ezt a mesét?
Érdekes könyvet olvasok.
Megint itt hagyjátok az úton a játékokat.
Vacsorára tejet fogunk adni a gyerekeknek.
A vonatról megpillantottam egy őzikét.
A kertben fogtok bújócskát játszani.
A gyerekek az óra előtt a verset mondogatták magukban.
A kislány vágyakozva nézi a játékbolt kirakatát.

2. feladat
Írj egy tízsoros történetet, amiben csak ikes igék szerepelnek!