Abszolút tő: morfológiailag tovább nem tagolható, nem bontható további elemekre.
Alanyi (általános) ragozás: A tárgyas igék ragozása, ha a cselekvés nem irányul tárgyra (sétálunk) vagy határozatlan tárgyra (mondok egy viccet) utal. Minden tárgyatlan igét csak az általános ragozás személyragjaival tudunk ellátni.
Egyalakú tő: a tő a különböző toldalékok előtt változatlan marad.
Előhangzó: a szótő és a toldalék között jelentkező, általában alsó vagy középső nyelvállású magánhangzó, pl. házak, kertet. Nincs jelentése, általában ejtéskönnyítő szerepe van. A toldalék részének, első elemének tekintjük.
Felszólító mód: az az igemód, amely a beszélő akaratát, parancsát, utasítását, kérését fejezi ki. A felszólító mód legáltalánosabb jele: a -j/-jj, A módjel változatai: -gy (a hisz kivételével az sz-es és v-s igetövekben), -ggy (csak higgy, higgyük), s (-t végű igéknél), zérómorféma (E/2. személyű, tárgyas ragozású rövidebb igealakban: pl.: várd: a -d igei személyrag!; az sz-es és v-s és a csupán v-s tőtípusú igealakon megnyúlt igei személyrag található: pl: edd).
Feltételes mód: az az igemód, amely óhajtást, feltételt, bizonytalanságot, akaratot, kérést stb. fejez ki: mesélne, mesélné. A jele: -na/-ne; -ná/-né. Némely igealakban a jele -nna/-nne; -nná/-nné: inná, enne.
Igeidő: az igealak fejezi ki, hogy a cselekvés, történés mikor megy végbe. Megkülönböztetünk jelen (írok), múlt (írtam) és jövő idejű (írni fogok) igealakokat.
Igemód: a cselekvőnek, a beszélőnek a cselekvéshez, a történéshez, a létezéshez való viszonyát fejezi ki az igealak segítségével. Három típusát különböztetjük meg: a kijelentő, a feltételes és a felszólító módot.
Ikes ragozás: olyan igék ragozása, amelyek E/3. személyű, jelen idejű, kijelentő módú, általános ragozású alakjukban -ik személyragot kapnak.
Képző: a toldalékmorfémák egyike. Új szót hoz létre. Állhat belőle több is egymás mellett. Követheti más toldalék (jel, rag).
Jel: a toldalékmorfémák egyike. Nem alkot új szót. Valamilyen viszonyt fejez ki. Állhat belőle több is egymás után, és követheti más toldalék is (rag). Állhat a szótő vagy a képző után.
Jelen idő: a jelen idejű igealak kifejezi, hogy a cselekvés, történés, létezés a beszélés idejében megy végbe: kér, nevet. A jelen időnek nincs külön jele.
Jövő idő: a jövő idejű igealak olyan cselekvést, történést, létezést fejez ki, amely a jövőben fog végbemenni. A jövő időt egy összetett igelakkal fejezzük ki: a főnévi igenévvel és a fog segédige ragozott alakjával: beszélni fogunk.
Morféma: szóelem. A nyelv legkisebb, jelentéssel rendelkező egysége, a legkisebb nyelvi jel. Jelentéssel bíró egységekre már nem bontható. Alapvető típusai a tőmorféma és a toldalékmorféma (képző, jel, rag). A magyar nyelvben a toldalékmorfémák többsége a szótő után áll. Kivéve a felsőfok, illetve a túlzófok jelét (leg-, legesleg-).
Múlt idő: a múlt idejű igelak kifejezi, hogy a cselekvés, történés, létezés a múltban ment végbe. A múlt idő jele mássalhangzó után egy -t, magánhangzó után két -tt. A múlt idő jeléhez is kapcsolódhat előhangzó: hallott.
Rag: a toldalékmorfémák egyike. Lezárja a szóalakot. Nem változtatja meg a szó szófaját. Kijelöli a szónak a mondatbeli szerepét. Csak egy állhat belőle egy szóalakban.
Relatív tő: az a tő, amely még tagolható, amelyről még leválasztható toldalék.
Tárgyas igék: azok az igék, amelyeket valamilyen tárggyal (Kit?, Mit?, Kiket?, Miket? kérdésre felelő szóval) tudunk bővíteni: olvasta a levelet.
Tárgyas (határozott) ragozás: a tárgyas igék ragozása, ha konkrét, határozott tárgyra irányul a cselekvés: írom azt, írod a levelet.
Tárgyatlan ige: azok az igék, amelyek nem bővíthetők tárggyal (Kit?, Mit?, Kiket?, Miket? kérdésre felelő szóval): pirkad, megy.
Toldalékmorféma: a tőhöz kapcsolódó, többnyire viszonyjelentéssel rendelkező szóelemek. Fajtáik szerint megkülönböztetünk képzőket (lakatos), jeleket (kergetett) és ragokat (átugorja). A toldalékmorfémák szabályos sorrendje: képző, jel, rag.
Többalakú tő: bizonyos toldalékok előtt, toldaléktípustól függően két vagy több változata van.
Tőmorféma: önálló fogalmi jelentéssel bíró szóelem. Valamely szóalak jelentésének magvát hordozza. A tőmorféma a szóalak kötelező eleme: minden szónak van töve.
Zárt szóalak: a szólezáró szerepű ragmorfémával lezárt szóalak, már semmilyen toldalékot nem vehet fel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése