A klasszikus hőseposz mellett már az ókorban kialakult a komikus vagy vígeposz is, melynek komikuma abból adódott, hogy a hősi eposzt, annak cselekmény-, hős- és stílushagyományait parodizálta.
Bár az eposz még a magyar romantika idején is előkelő műfajnak számított, helyét egyre inkább a regény vette át. Ezt a tapasztalatot rögzíti Petőfinek a műfaj parodisztikus bírálataként is olvasható epikus költeménye. Ebben a komikum elsődleges forrását a kisszerű téma és az előtérbe állított elbeszélő emelkedett előadásmódja, illetve a választott forma ellentéte képezi. Ezt az ellentétet a cím és az alcím is hordozza. Mert míg a cím a főhőst a helység kovácsának, vagyis egyszerű, hétköznapi embernek mondja, a műfajkijelölő alcím azt jelzi, hogy a téma a hagyományosan legmagasabb rendű műfajban szólal meg.
A humor és a karakterek néhány vonással történő jellemzése szempontjából fontos szerepe van:
a beszélő neveknek (Vitéz Csepü Palkó, Bagarja, Harabgláb),
az eposzi jelzőket parodizáló költői nyelvhasználatnak ("széles tenyerű fejenagy", "szemérmetes Erzsók", "amazontermészetű Márta")
a metaforáknak ("öklének buzogányával"),
a metonimikus képeknek ("keblem kápolnájában") és
a hasonlatoknak ("Mert én kendet utálom, mint a kukoricagölődint").
Miközben a Petőfi által használt szóképek kifigurázzák a fennkölt eposzi hagyományokat, a metonímiák és hasonlatok képi síkjai a szereplők foglalkozására ("csapra ütője szívem hordójának", "szívem műhelyének örök árendása"), a szereplőkkel történtekre ("szentegyházi fogoly") vagy a falusi életmódra ("S íme rohant a szemérmetes Erzsókhoz. Mint a malacok gazdasszonyaikhoz") utalnak.
A jelentéktelen téma és a fennkölt előadásmódot utánzó elbeszélői hang összekapcsolása következtében a klasszikus eposzi kellékek parodisztikus színben tűnnek fel:
a segélykérés valójában az elbeszélő öntelt dicsekvése ("Szeretnek az istenek engem. Rémítő módra szeretnek.")
a tárgymegjelölés ("férfi legyen méltó e tüdőhöz") hiányos és semmitmondó,
a katalógus a kocsmai zenészek előszámlálásává ("A kancsal hegedűs, A félszemű cimbalmos S a bőgő sánta huzója") fokozódik le,
a természetfeletti erők beavatkozása helyett pedig nagyon is világi hatalmak, a falu bírája és a lágyszívű kántor felesége, amazontermészetű Márta tesz rendet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése