Bach-huszár: az Alexander Bach osztrák belügyminiszter által Magyarországon kialakított rendszer hivatalnokai. Egyenruhájuk zsinóros attila volt, görbe karddal és prémes kalpaggal. A magyar lakosság ellenségesen viszonyult hozzájuk, és gúnyosan csak Bach-huszároknak nevezte őket.
dualizmus: az 1867-1918-ig tartó, az Osztrák-Magyar Monarchia létrejöttével kezdődő időszak elnevezése a magyar történelemben.
dzsentri: birtokait elvesztő, elszegényedő nemes a dualizmus korában.
emigrál: a hazáját önként, általában politikai okok miatt elhagyja.
emigráció:
felelős kormány: a miniszterelnök és a miniszterek az országgyűléstől kapják megbízatásukat, és működésükről neki tartoztak beszámolni.
közös ügyek: azok a minisztériumok, amelyek az Osztrák-Magyar Monarchiában a két országot összetartották.
millennium: tágabb értelemben ezeréves évforduló. Szűkebb értelemben a magyar honfoglalás ezeréves évfordulójának megünneplése.
neoabszolutizmus: Magyarországon a bécsi udvar által létrehozott modernizált abszolutisztikus kormányzati rendszer (1851-1867). Célja a nemzetek feletti központosított birodalom megteremtése és a felülről irányított polgárosodás végrehajtására. Fő támasza a jól szervezett hivatalnokréteg ("Bach-huszárok"), a rendőrség, a csendőrség és a besúgóhálózat volt.
obstrukció: kisebbségben lévő pártok, csoportok akciója (pl. vég nélküli beszéde tartásával, viták kiprovokálásával) a parlamenti határozatok, javaslatok elfogadásának megakadályozására, ill. késleltetésére. Magyarországon 1896-1912 között az ellenzék obstrukciója következtében szinte állandó kormányzati válság alakult ki, melynek gróf Tisza István miniszterelnök erőszakkal vetett véget (1912).
országgyűlés: választott képviselőkből álló törvényhozó szerv.
önkényuralom: olyan zsarnoki uralom, ahol a jogot, a törvényeket semmibe veszik.
passzív ellenállás: a közélettől való visszavonulásban és a hatósági rendelkezések végre nem hajtásában testet öltő ellenállás. Magyarországon az 1848-49. évi forradalom és szabadságharc leverése után a neoabszolutizmus elleni küzdelem fő formája volt.
polgárosodás: a polgári értékrend térhódítása a gazdasági, politikai és kulturális életben.
sajtószabadság: a könyvekben, újságokban a szabad véleménynyilvánítás joga, a cenzúra hiánya.
választójog: az állam polgárai számára biztosított lehetőség, hogy a szavazatukkal döntsenek az országgyűlés és egyéb képviseleti testületek tagjainak kijelölésében.
Évszámok
Bach-rendszer: 1850-1859
Deák Ferenc Húsvéti cikke: 1865
a kiegyezés: 1867
a horvát kiegyezés: 1868
népiskolai törvény, nemzetiségi törvény: 1868
Pest, Buda és Óbuda egyesítése: 1873
a millenniumi ünnepségek: 1896
elindul a földalatti Budapesten: 1896
Személyek
Deák Ferenc (1803-1876): Köznemesi családból származott. Jogi tanulmányainak befejezése után Zala megyében szerzett politikai gyakorlatot, és már kiforrott politikusként érkezett az 1832-36-os országgyűlésre. 1848-ban az első felelős magyar kormány igazságügy-minisztere volt. A Batthyány-kormány 1848. szeptemberi lemondása után is részt vett az országgyűlés munkájában. 1849 után azonban visszavonult kehidai birtokára, és csak 1854-ben tért vissza a fővárosba. Célja az 1848-as törvények elismertetése volt, követendő módszernek pedig a passzív ellenállást hirdette. Az 1861-es országgyűlésen a Felirati Pártot vezette, de az udvar politikáját is visszautasította. 1865-ben megírta híres Húsvéti Cikkét, amelyben az 1848-as törvények érvényességének elvi elismerése fejében engedményeket helyezett kilátásba a Habsburgokkal szemben. Az 1866-os königgrätzi osztrák vereség után a Húsvéti Cikk elvei alapján jött létre 1867-ben az osztrák-magyar kiegyezés. A tárgyalásokat magyar részről végig ő irányította, de miniszterelnökséget, miniszteri tárcát nem vállalt.
Tisza Kálmán (1830-1902): A világosi fegyverletétel után másfél évre emigrált. Az 1861. évi országgyűlésen azonban már a Határozati Párt egyik vezetője volt. A kiegyezést a Deák által megvalósított formában ellenezte. 1868-ban közzétett "bihari program"-jában az önálló magyar hadsereg, a saját pénzügyi és kereskedelmi rendszer megteremtését követelte. 1875-ben a Balközép és a Deák-párt egyesülésével megalakította a Szabadelvű Pártot, amely 30 évig kormányozta az országot. 1875-től 1890-ig miniszterelnök volt. Kormányzása során elsősorban személyes tekintélyével tartotta fenn a pártegységet. Miniszterelnökségére esik az ipar állami támogatása, a hitelélet szabályozása, a Magyar Államvasutak kiépítése. A Kossuth hontalanságát eredményező állampolgársági törvény miatt 1890-ben lemondott.
Tisza István (1861-1918): Tisza Kálmán fia. 1866-ban a Szabadelvű Párt jelöltjeként országgyűlési képviselővé választották. Első miniszterelnöksége idején (1903-1905) letörte az obstrukciót és keresztülvitte a házszabály módosítását. Ez azonban saját pártját is felbomlasztotta, és az ellenzéki pártok választási győzelmét hozta. A pártszövetség bukása után a régi Szabadelvű Párt híveiből megszervezte a Nemzeti Munkapártot, és az 1910-es választásokon nagy győzelmet ért el. Bár 1912-től mindent a háborús készülődés szolgálatába állított, 1914. júliusában, az erőviszonyok ismeretében, elutasította a háborút.
Helyek
Pest, Buda, Bécs, Sopron, Nagyvárad, Kassa, Pozsony
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése