A helység kalapácsa

A klasszikus hőseposz mellett már az ókorban kialakult a komikus vagy vígeposz is, melynek komikuma abból adódott, hogy a hősi eposzt, annak cselekmény-, hős- és stílushagyományait parodizálta. 

Bár az eposz még a magyar romantika idején is előkelő műfajnak számított, helyét egyre inkább a regény vette át. Ezt a tapasztalatot rögzíti Petőfinek a műfaj parodisztikus bírálataként is olvasható epikus költeménye. Ebben a komikum elsődleges forrását a kisszerű téma és az előtérbe állított elbeszélő emelkedett előadásmódja, illetve a választott forma ellentéte képezi. Ezt az ellentétet a cím és az alcím is hordozza. Mert míg a cím a főhőst a helység kovácsának, vagyis egyszerű, hétköznapi embernek mondja, a műfajkijelölő alcím azt jelzi, hogy a téma a hagyományosan legmagasabb rendű műfajban szólal meg. 

A humor és a karakterek néhány vonással történő jellemzése szempontjából fontos szerepe van: 

a beszélő neveknek (Vitéz Csepü Palkó, Bagarja, Harabgláb), 

az eposzi jelzőket parodizáló költői nyelvhasználatnak ("széles tenyerű fejenagy", "szemérmetes Erzsók", "amazontermészetű Márta")

a metaforáknak ("öklének buzogányával"), 

a metonimikus képeknek ("keblem kápolnájában") és 

a hasonlatoknak ("Mert én kendet utálom, mint a kukoricagölődint"). 

Miközben a Petőfi által használt szóképek kifigurázzák a fennkölt eposzi hagyományokat, a metonímiák és hasonlatok képi síkjai a szereplők foglalkozására ("csapra ütője szívem hordójának", "szívem műhelyének örök árendása"), a szereplőkkel történtekre ("szentegyházi fogoly") vagy a falusi életmódra ("S íme rohant a szemérmetes Erzsókhoz. Mint a malacok gazdasszonyaikhoz") utalnak. 

A jelentéktelen téma és a fennkölt előadásmódot utánzó elbeszélői hang összekapcsolása következtében a klasszikus eposzi kellékek parodisztikus színben tűnnek fel: 

a segélykérés valójában az elbeszélő öntelt dicsekvése ("Szeretnek az istenek engem. Rémítő módra szeretnek.")

a tárgymegjelölés ("férfi legyen méltó e tüdőhöz") hiányos és semmitmondó, 

a katalógus a kocsmai zenészek előszámlálásává ("A kancsal hegedűs, A félszemű cimbalmos S a bőgő sánta huzója") fokozódik le, 

a természetfeletti erők beavatkozása helyett pedig nagyon is világi hatalmak, a falu bírája és a lágyszívű kántor felesége, amazontermészetű Márta tesz rendet. 

Fogalmak, évszámok, személyek, földrajzi helyek

Fogalmak

Bach-huszár: az Alexander Bach osztrák belügyminiszter által Magyarországon kialakított rendszer hivatalnokai. Egyenruhájuk zsinóros attila volt, görbe karddal és prémes kalpaggal. A magyar lakosság ellenségesen viszonyult hozzájuk, és gúnyosan csak Bach-huszároknak nevezte őket.

dualizmus: az 1867-1918-ig tartó, az Osztrák-Magyar Monarchia létrejöttével kezdődő időszak elnevezése a magyar történelemben. 

dzsentri: birtokait elvesztő, elszegényedő nemes a dualizmus korában. 

emigrál: a hazáját önként, általában politikai okok miatt elhagyja. 

emigráció: 

felelős kormány: a miniszterelnök és a miniszterek az országgyűléstől kapják megbízatásukat, és működésükről neki tartoztak beszámolni. 

közös ügyek: azok a minisztériumok, amelyek az Osztrák-Magyar Monarchiában a két országot összetartották. 

millennium: tágabb értelemben ezeréves évforduló. Szűkebb értelemben a magyar honfoglalás ezeréves évfordulójának megünneplése. 

neoabszolutizmus: Magyarországon a bécsi udvar által létrehozott modernizált abszolutisztikus kormányzati rendszer (1851-1867). Célja a nemzetek feletti központosított birodalom megteremtése és a felülről irányított polgárosodás végrehajtására. Fő támasza a jól szervezett hivatalnokréteg ("Bach-huszárok"), a rendőrség, a csendőrség és a besúgóhálózat volt. 

obstrukció: kisebbségben lévő pártok, csoportok akciója (pl. vég nélküli beszéde tartásával, viták kiprovokálásával) a parlamenti határozatok, javaslatok elfogadásának megakadályozására, ill. késleltetésére. Magyarországon 1896-1912 között az ellenzék obstrukciója következtében szinte állandó kormányzati válság alakult ki, melynek gróf Tisza István miniszterelnök erőszakkal vetett véget (1912). 

országgyűlés: választott képviselőkből álló törvényhozó szerv. 

önkényuralom: olyan zsarnoki uralom, ahol a jogot, a törvényeket semmibe veszik. 

passzív ellenállás: a közélettől való visszavonulásban és a hatósági rendelkezések végre nem hajtásában testet öltő ellenállás. Magyarországon az 1848-49. évi forradalom és szabadságharc leverése után a neoabszolutizmus elleni küzdelem fő formája volt. 

polgárosodás: a polgári értékrend térhódítása a gazdasági, politikai és kulturális életben. 

sajtószabadság: a könyvekben, újságokban a szabad véleménynyilvánítás joga, a cenzúra hiánya. 

választójog: az állam polgárai számára biztosított lehetőség, hogy a szavazatukkal döntsenek az országgyűlés és egyéb képviseleti testületek tagjainak kijelölésében. 

Évszámok

Bach-rendszer: 1850-1859
Deák Ferenc Húsvéti cikke: 1865
a kiegyezés: 1867
a horvát kiegyezés: 1868
népiskolai törvény, nemzetiségi törvény: 1868
Pest, Buda és Óbuda egyesítése: 1873
a millenniumi ünnepségek: 1896
elindul a földalatti Budapesten: 1896

Személyek

Deák Ferenc (1803-1876): Köznemesi családból származott. Jogi tanulmányainak befejezése után Zala megyében szerzett politikai gyakorlatot, és már kiforrott politikusként érkezett az 1832-36-os országgyűlésre. 1848-ban az első felelős magyar kormány igazságügy-minisztere volt. A Batthyány-kormány 1848. szeptemberi lemondása után is részt vett az országgyűlés munkájában. 1849 után azonban visszavonult kehidai birtokára, és csak 1854-ben tért vissza a fővárosba. Célja az 1848-as törvények elismertetése volt, követendő módszernek pedig a passzív ellenállást hirdette. Az 1861-es országgyűlésen a Felirati Pártot vezette, de az udvar politikáját is visszautasította. 1865-ben megírta híres Húsvéti Cikkét, amelyben az 1848-as törvények érvényességének elvi elismerése fejében engedményeket helyezett kilátásba a Habsburgokkal szemben. Az 1866-os königgrätzi osztrák vereség után a Húsvéti Cikk elvei alapján jött létre 1867-ben az osztrák-magyar kiegyezés. A tárgyalásokat magyar részről végig ő irányította, de miniszterelnökséget, miniszteri tárcát nem vállalt. 

Tisza Kálmán (1830-1902): A világosi fegyverletétel után másfél évre emigrált. Az 1861. évi országgyűlésen azonban már a Határozati Párt egyik vezetője volt. A kiegyezést a Deák által megvalósított formában ellenezte. 1868-ban közzétett "bihari program"-jában az önálló magyar hadsereg, a saját pénzügyi és kereskedelmi rendszer megteremtését követelte. 1875-ben a Balközép és a Deák-párt egyesülésével megalakította a Szabadelvű Pártot, amely 30 évig kormányozta az országot. 1875-től 1890-ig miniszterelnök volt. Kormányzása során elsősorban személyes tekintélyével tartotta fenn a pártegységet. Miniszterelnökségére esik az ipar állami támogatása, a hitelélet szabályozása, a Magyar Államvasutak kiépítése. A Kossuth hontalanságát eredményező állampolgársági törvény miatt 1890-ben lemondott. 

Tisza István (1861-1918): Tisza Kálmán fia. 1866-ban a Szabadelvű Párt jelöltjeként országgyűlési képviselővé választották. Első miniszterelnöksége idején (1903-1905) letörte az obstrukciót és keresztülvitte a házszabály módosítását. Ez azonban saját pártját is felbomlasztotta, és az ellenzéki pártok választási győzelmét hozta. A pártszövetség bukása után a régi Szabadelvű Párt híveiből megszervezte a Nemzeti Munkapártot, és az 1910-es választásokon nagy győzelmet ért el. Bár 1912-től mindent a háborús készülődés szolgálatába állított, 1914. júliusában, az erőviszonyok ismeretében, elutasította a háborút. 

Helyek

Pest, Buda, Bécs, Sopron, Nagyvárad, Kassa, Pozsony

Személyek, fogalmak, évszámok - Hellász II.

Fogalmak

apella: a népgyűlés elnevezése Spártában. Csak az elé terjesztett ügyekről tárgyalhatott, s csak igennel vagy nemmel szavazhatott. Tagja minden 30. életévét betöltött szabad polgár. 

Areioszpagosz: az Árész-domb tanácsa. Athénban az arisztokratikus köztársaság idején az arkhónok tanácsadó testülete. Tagjai a hivatali idejüket letöltött arkhónok voltak. A démosz térnyerésével befolyása folyamatosan csökkent, majd jogkörét erősen korlátozták (Kr. e. 461). 

arisztokratikus köztársaság: olyan államforma, amelyben az állam vezetése, a politikai jogok szinte kizárólag az arisztokrácia kezében vannak. A görögöknél a polisz fejlődésének egy szakasza (Athénban a Kr. e. 8. sz.-tól a Kr. e. 6. sz. végéig), a királyság és a demokrácia közötti időszak. 

arkhón: Athénban az arisztokratikus köztársaság idején az állam élén álló arisztokrata származású hivatalnok. Kezdetben egyet, majd hármat, és végül kilencet választott saját köreiből az arisztokrácia. Megbízatásuk a korai időkben életük végéig, majd tíz évre, végül egyéves időtartamra szólt. Hivatali idejük lejárta után az Areioszpagosz munkájában vettek részt. A tisztség a demokrácia időszakában is fennmaradt, jogköre azonban nagymértékben beszűkült, választásuk pedig sorsolással történt. 

bulé (tanács): államhatalmi szerv Athénban. Előbb (Szolón idején) 400, majd (Kleiszthenész reformjai után) 500 tagja volt (ötszázak tanácsa). Minden phülé 50-50 tagot küldött a tanácsba a polgárjoggal rendelkezők közül, sorshúzással. A népgyűlés ülései közötti időszakban kisebb ügyekben döntött, s előkészítette a fontos kérdéseket a népgyűlés számára. 

cserépszavazás (osztrakiszmosz): eljárás, amelyet Kleiszthenész vezetett be a zsarnokság megelőzésére (Kr. e. 508-ban). Bármely polgár kérhette megrendezését, ha úgy gondolta, hogy valaki zsarnokságra tör. Ha a szavazás érvényes volt (6000 szavazat), akkor a bedobott cserépdarabokon legtöbbször szereplő polgárt 10 évre száműzték a városból, de vagyonát megtarthatta. 

déloszi szövetség: katonai és gazdasági szövetség, amelyet Athén vezetésével hoztak létre a perzsák elleni háborút támogató görög poliszok (Kr. e. 478). A perzsák legyőzése után Athén "gyarmatbirodalmává" vált. Athén a tagok adóvá váló pénzügyi hozzájárulásaiból tartotta fenn flottáját, és ebből fedezte építkezéseit. A peloponnészoszi háború végén szűnt meg. 

demokrácia: népuralom, a görög démosz (nép) szóból. A szabad polgárok irányították és ellenőrizték az állam működését azáltal, hogy részt vehettek a hatalom intézményeinek (népgyűlés, bulé, esküdtbíróság) munkájában, s betölthettek állami hivatalokat. A népakarat a szavazásokon, a többségi elv alapján érvényesült. Athénban Kleiszthenész reformjai alapozták meg, fénykorát Periklész idején élte (Kr. e. 5. sz.).   

ekklészia: a népgyűlés Athénban. A demokrácia idején (a Kr. e. 5. sz.-tól) minden fontos döntés meghozója. Tagjai a 20. életévüket betöltött szabad polgárok, akik közül mindenki javasolhatott törvényeket. 

ephoroszok (felügyelők): az állam tényleges vezetői Spártában (bíráskodás, tisztviselők ellenőrzése, külpolitika). Öten viselték ezt a tisztséget, akiket a 30. életévüket betöltött spártai polgárok közül választottak ki.
esküdtbíróság (héliaia): az igazságszolgáltatással foglalkozó testület Athénban. Szolón vezette be. Összesen 6000 tagja volt. A polgárok sorsolás útján vettek részt munkájában. 

geruszia: a vének tanácsa Spártában. 28 vénből és a 2 királyból álló testület, amely meghatározta, miről tárgyalhat a népgyűlés, s ha döntését az állam számára kedvezőtlennek ítélte, feloszlathatta azt. Tagjait a népgyűlés választotta közfelkiáltással a 60. életévüket betöltött spártai polgárok közül.
hoplita: a Kr. e. 7-6. századra kialakult görög nehézfegyverzetű gyalogos katona. Fegyverzete sisak, mellvért, pajzs, dárda, rövid, egyenes kard. Felszerelése költséges volt, így soraiban elsősorban a démosz módosabb tagjait találjuk.
krüpteia (rejtőzködés): a spártai nevelés sajátos eleme. A serdülő ifjak egyszerű fegyverekkel lemészárolhatták a legerősebb helótákat. A kemény katonai kiképzést, a helóták megfélemlítését, felkeléseik megelőzését szolgálta.
phülé: a szó eredeti jelentése törzs, később területi alapon szerveződő közigazgatási egység Athénban. Kleiszthenész reformjai révén (Kr. e. 508) tíz jött létre, s közülük mindegyik egy városi, egy szárazföldi és egy tengerparti területből állt. Ez a felosztás biztosított a démosz fölényét az arisztokráciával szemben.
sztratégosz: katonai vezető Athénban. Jelentős politikai hatalommal is bírt. Fontosságát mutatja, hogy a 10 sztratégoszt akkor is választották, amikor a többi hivatalt már sorsolással lehetett elnyerni.

Személyek

Alkibiádész (Kr. e. 450-404): Athén kalandor hadvezére, aki belesodorta városát a pelponnészoszi háború második szakaszába (Kr. e. 415-413). A Szürakuszai ellen vonuló athéni sereget elhagyta, s összejátszott a spártaiakkal, így a hadjárat kudarcba fulladt. Athén ennek ellenére ismét felkérte hadvezérnek, ám ez nem változtatta meg a háború végkimenetelét. Perzsiában meggyilkolták.
Drakón (magyarul: Sárkány): athéni törvényhozó. Írásba foglalta a törvényeket (Kr. e. 621), amivel az önkényesen értelmezett szokásjog helyett a törvényességnek adott teret. Szigorú törvényei védték a tulajdont és tiltották a vérbosszút.
Kleiszthenész (Kr. e. 6. sz.): Athén legtekintélyesebb arisztokrata nemzetségéből származó politikus. A türannisz idején menekülnie kellett a városból. Amikor azonban visszatért, a nép bizalmából fontos reformokat vezetett be (Kr. e. 508). A politikai szereplés alapjául szolgáló új területi felosztása biztosított a démosz fölényét az arisztokráciával szemben. Így a démosz ellenőrzése alatt a hatalom a népgyűlés kezében volt, melyet az ötszázak tanácsa segített az ügyek előkészítésével. A zsarnokság visszatérte ellen bevezette a cserépszavazás intézményét.
Miltiádész (Kr. e. 550-489): görög hadvezér, politikus. A Kr. e. 6. sz.-ban egy Thrákiában található athéni telep vezetőjeként került kapcsolatba a perzsákkal. A szkítiai hadjáratban segédcsapatot adott I. Dareiosznak, majd ellene fordult. Kiismerte a perzsák harcmodorát. Hazatérve Athénba sztratégosszá választották. Katonai tudását a marathóni csatában (Kr. e. 490) kamatoztatta, ahol legyőzte a túlerőben lévő perzsa sereget.
Peiszisztratosz (Kr. e. 600-527): Athén türannosza. Először Kr. e. 560 körül, csellel szerezte meg a hatalmat, majd többszöri elűzés után a Kr. e. 540-es évektől tartotta szilárdan kezében. Hatalmának biztosítása érdekében nagy építkezéseket kezdett, megszervezte a vidékre kiszálló bíróságokat és fejlesztette a kereskedelmet. Uralma a város első virágkorát jelentette.
Periklész (Kr. e. 495-429): athéni államférfi. Neve az athéni demokrácia fénykorát jelenti. Bevezette a napidíjak rendszerét, hogy a szegényebb polgárok is részt tudjanak venni a politikai életben, és szorgalmazta a nagy középítkezéseket. A peloponnészoszi háború idején Athén elhúzódó ostroma alatt hunyt el tífuszban.
Szolón (Kr. e. 640-560): athéni arkhón (Kr. e. 594), törvényhozó. A belső ellenségeskedés megszüntetése érdekében eltörölte az adósrabszolgaságot, elengedte az adósságokat. A polgárokat vagyoni helyzetük alapján osztályokba sorolva szabályozta a politizálás feltételeit, kiszélesítette a politikai jogokat. Nagyobb teret adott a népgyűlésnek, az államot vezető tanácsnak (bulé) és az esküdtbíróságoknak. Reformjai bevezetését követően 10 évre elhagyta a várost.

Évszámok 

Kr. e. 621: Drakón írásba foglalja a törvényeket
Kr. e. 594: Athénban Szolónra bízzák az ügyek intézését
Kr. e. 560-527: Peiszisztratosz megteremti a türanniszt
Kr. e. 510: az athéniak elűzik a türannoszokat
Kr. e. 508: Kleiszthenész reformjai
Kr. e. 492-480: a görög-perzsa háborúk első szakasza
Kr. e. 490: a marathóni csata
Kr. e. 480-479: a görög-perzsa háborúk második szakasza
Kr. e. 480: szalamiszi tengeri csata (görög győzelem)
                   thermopülai ütközet
Kr. e. 479: plataiai csata (a görögök legyőzik a perzsákat)
Kr. e. 479-478: a görög-perzsa háborúk befejező szakasza
Kr. e. 478: a déloszi szövetség megalakulása
Kr. e. 461: az Areioszpagosz jogkörének csökkentése
Kr. e. 431-404: a peloponnészoszi háború
Kr. e. 431-421: a peloponnészoszi háborúk első szakasza
Kr. e. 415-404: a peloponnészoszi háború második szakasza
Kr. e. 415-413: Athén szicíliai kalandja

Földrajzi helyek

Kréta, Attika, Thesszália, Lakónia, Peloponnészoszi-félsziget, Szicília, Thermopülai-szoros, Szalamisz, Földközi-tenger, Égei-tenger, Athén, Spárta, Plataia, Korinthosz, Marathón, Olümpia

Fogalmak, személyek, évszámok, helyek - ókori Hellász

Fogalmak

akháj: görög törzs. A görögségből elsőként e törzs jutott magasabb kulturális szintre, s hozzá köthető a mükénéi kultúra. Az akhájok alkalmazták a görög nyelvre a krétai írást.
archaikus kor: a görög történelem egyik korszaka. Jellemzője a polisz, a magántulajdon megerősödése, valamint az arisztokrácia és a démosz politikai küzdelme. 

arisztokrácia: az arisztoi=legjobbak görög szóból. A görög társadalom nagybirtokos, vezető rétege az átmeneti kortól. A Kr. e. V. század elejéig, ha csökkenő mértékben is, de a politikai hatalom birtokosai voltak. Később tágabb értelemben az egyes országok földbirtokos vezető rétegét jelölte ez a fogalom. 

arisztokratikus köztársaság: olyan államforma, amelyben az állam vezetése, a politikai jogok szinte kizárólag az arisztokrácia kezében vannak. A görögöknél a polisz fejlődésének egy szakasza, a királyság és a demokrácia közötti időszak. Athénban a Kr. e. VIII. sz.-tól a Kr. e. VI. sz. végéig tartott. 

átmeneti kor: a görög történelem egyik korszaka a műkénéi kor és az archaikus kor között (Kr. e. XII-VIII. sz.). Ekkor lépett ki a görögség a keleti jellemzőket mutató társadalmi keretekből, jellemzővé vált a vas használata és a tulajdonosok állama, a polisz. 

démosz: a görög nép szóból. A görög társadalom egyik rétege: kereskedők, kézművesek, parasztok. A Kr. e. VIII-VI. században a gazdasági fejlődés hatására egyes csoportjai meggazdagodtak, társadalmi szerepük megnőtt. Fokozatosan politikai jogokhoz jutottak, és kivívták a demokráciát. 

dór: az utolsóként színre lépő görög törzs. A dórok a Kr. e. XIII. sz.-ban vándoroltak be Hellászba. A mükénéi kultúrát elpusztítva teremtettek új korszakot. Dórok lakták Spártát.
drachma: a Kr. e. VII-VI. sz.-ban kialakult görög ezüstpénz, súlya poliszonként változott. Egy drachma 6 oboloszból állt. A szó jelentése, maréknyi, arra a tényre vezethető vissza, hogy értéke megegyezett egy maréknyi, azaz 6 obolosszal, eredetileg pedig egy maréknyi, a pénz bevezetése előtti négyzet alakú fémdarabokkal. 

görög gyarmatosítás: a Kr. e. VIII-VI. sz.-ban lejátszódó folyamat. A túlnépesedés következtében a görög városok lakosságának egy része kivándorolt, és új településeket, ún. gyarmatvárosokat hozott létre. A gyarmatvárosok nem függtek az anyavárosoktól, de a gazdasági kapcsolataik erősek voltak. Főleg élelmiszereket szállítottak az anyavárosnak, míg azok elsősorban késztermékeket. A gyarmatosítás hatására kitágult a görög világ. Fellendült a kereskedelem, elterjedt a pénz használata, az anyavárosokban fejlődött az ipar, a mezőgazdaságban pedig teret nyertek a gyümölcsök és a bor. 

ión: görög törzs. Attika, Euboia és az Égei-tenger szigeteinek nagy részét, és Kis-Ázsia földközi-tengeri partvidékének Kr. e. VI. században virágzó görög városait (Iónia) is ők lakták.
küklopszok: a görög mitológia egyszemű lényei. Az Ég (Uránosz) és a Föld (Gaia) szerelméből születtek.
múzsák: a görög mitológiában Zeusz és Mnémoszüné, az emlékezés istennőjének kilenc leánya, a költészet, a zene és a tudományok pártfogói.
mükénéi kultúra: az akhájok által létrehozott bronzkori kultúra (Kr. e. XVI-XIII. sz.). Több megerősített központja volt (Mükéné, Pülosz, Athén, Türinsz), s ezek gazdasága az ókori keleti birodalmak jellegzetességeit mutatta. Uralkodói despotikus hatalommal rendelkeztek, de a Keleten megismertnél nagyobb a vezető réteg önállósága.
pentatlon: ötpróba. Versenyszám az ókori olümpiai játékokon. Futásból, távolugrásból, diszkosz- és gerelyhajításból, valamint birkózásból állt.
polisz: görög városállam. Először fellegvár értelmében használták, majd az elnevezés átragadt arra a településre, amely a fellegvár védelme alatt állt. Az átmeneti korban (Kr. e. XII-VIII. sz.) jött létre. A városból és közvetlen környezetéből állt. A poliszok közös birtokokkal is rendelkeztek. Görögországban kb. 750 polisz volt. Tagjai a földtulajdonosok, akik polgárjoggal rendelkeznek. A poliszok önálló államokként működtek, saját törvénykezéssel és igazgatással.
titánok: az ókori görög mitológiában szereplő isteni nemzetség, Uranos és Gaia 12 gyermeke. Egyikük, Kronosz, anyjának tanácsára letaszította Uranost trónjától.

Személyek

Homérosz: görög költő, aki a Kr. e. VIII. sz.-ban alkotott. A hagyomány a nevéhez köt két görög hőskölteményt, az Iliászt és az Odüsszeiát. Az utóbbi később keletkezett, így feltehetően nem Homérosz a szerzője.

Évszámok 

Kr. e. 2000 k.: krétai városállamok kialakulása
Kr. e. XII. sz.: dórok előretörése
Kr. e. VIII-VI. sz.: a görög gyarmatosítás időszaka
Kr. e. 776.: az első olümpiai játékok időpontja

A görög történelem korszakai:

Kr. e. IV-II. évezred: krétai kor
Kr. e. XVI-XIII. sz.: mükénéi kor
Kr. e. XII-VIII. sz.: átmeneti kor
Kr. e. VIII-VI. sz.: archaikus kor
Kr. e. V-IV. sz.: klasszikus kor
Kr. e. IV-II. sz.: hellenizmus kora

Helyek 

Kréta, Knósszosz, Théra, Peloponnészosz, Mükéné, Attika, Athén, Thesszália, Olümposz, Balkán-fsz., Kis-Ázsia, Trója, Földközi-t., Égei-t., Fekete-t.

Meseíró pályázat

Kedves Tanulók!

Ajánlom figyelmetekbe a X. Janikovszky Éva meseíró pályázatot. A részvételi feltételekről itt olvashattok. Aki részt vesz a versenyen, az kap egy ötöst irodalomból. Remélem, lesz jelentkező.

Áldott húsvéti ünnepeket kívánok!

Interaktív térkép - ókori Hellász és Róma

Az interaktív térképet itt érhetitek el.

Jó böngészést kívánok!

Elveszett istenek - A görögök

Az órán említett filmet a következő linken érhetitek el: http://www.youtube.com/watch?v=vEL3kC57E8E.
Jó szórakozást!

A kérdések:

1. Hogyan lett Pallasz Athéné Athén városának patrónusa?
2. Kik  a kariatidák?
3. Hová térnek meg az ókori görögök szerint a halottak?
4. Hol van a görögök szerint a világ középpontja? Mivel jelölték?
5. Hogyan tisztelegtek Apollón előtt a görögök?
6. Hogyan adtak hálát az athéniak a marathóni győzelemért?
7. Hogyan zajlott a jóslás folyamata Delphoiban?
8. Mi okozta a delphoi jósdák hanyatlását?
9. Kit neveztek "ugrónak"?
10. Mit jelképeztek Héraklész oszlopai?

Házi feladat irodalomból - 7.a

Kapcsoljátok a szereplőkhöz a nevük mellett ismétlődő kifejezéseket, állandó jelzőket!

A szereplők                         Állandó jelzőjük, a nevük mellett                  Milyen jellemvonásokról 
                                             ismétlődő kifejezések                                    "beszélnek" a nevek és az 
                                                                                                                     állandó jelzők?                            
Erzsók asszony

a kántor

Bagarja

Harangláb

Csepü Palkó

a hangászkar tagjai

Fogalmak nyelvtanból - 7.a

Abszolút tő: morfológiailag tovább nem tagolható, nem bontható további elemekre. 

Alanyi (általános) ragozás: A tárgyas igék ragozása, ha a cselekvés nem irányul tárgyra (sétálunk) vagy határozatlan tárgyra (mondok egy viccet) utal. Minden tárgyatlan igét csak az általános ragozás személyragjaival tudunk ellátni.

Egyalakú tő: a tő a különböző toldalékok előtt változatlan marad. 

Előhangzó: a szótő és a toldalék között jelentkező, általában alsó vagy középső nyelvállású magánhangzó, pl. házak, kertet. Nincs jelentése, általában ejtéskönnyítő szerepe van. A toldalék részének, első elemének tekintjük.

Felszólító mód: az az igemód, amely a beszélő akaratát, parancsát, utasítását, kérését fejezi ki. A felszólító mód legáltalánosabb jele: a -j/-jj, A módjel változatai: -gy (a hisz kivételével az sz-es és v-s igetövekben), -ggy (csak higgy, higgyük), s (-t végű igéknél), zérómorféma (E/2. személyű, tárgyas ragozású rövidebb igealakban: pl.: várd: a -d igei személyrag!; az sz-es és v-s és a csupán v-s tőtípusú igealakon megnyúlt igei személyrag található: pl: edd). 

Feltételes mód: az az igemód, amely óhajtást, feltételt, bizonytalanságot, akaratot, kérést stb. fejez ki: mesélne, mesélné. A jele: -na/-ne; -ná/-né. Némely igealakban a jele -nna/-nne; -nná/-nné: inná, enne. 

Igeidő: az igealak fejezi ki, hogy a cselekvés, történés mikor megy végbe. Megkülönböztetünk jelen (írok), múlt (írtam) és jövő idejű (írni fogok) igealakokat. 

Igemód: a cselekvőnek, a beszélőnek a cselekvéshez, a történéshez, a létezéshez való viszonyát fejezi ki az igealak segítségével. Három típusát különböztetjük meg: a kijelentő, a feltételes és a felszólító módot. 

Ikes ragozás: olyan igék ragozása, amelyek E/3. személyű, jelen idejű, kijelentő módú, általános ragozású alakjukban -ik személyragot kapnak. 

Képző: a toldalékmorfémák egyike. Új szót hoz létre. Állhat belőle több is egymás mellett. Követheti más toldalék (jel, rag). 

Jel: a toldalékmorfémák egyike. Nem alkot új szót. Valamilyen viszonyt fejez ki. Állhat belőle több is egymás után, és követheti más toldalék is (rag). Állhat a szótő vagy a képző után. 

Jelen idő: a jelen idejű igealak kifejezi, hogy a cselekvés, történés, létezés a beszélés idejében megy végbe: kér, nevet. A jelen időnek nincs külön jele.

Jövő idő: a jövő idejű igealak olyan cselekvést, történést, létezést fejez ki, amely a jövőben fog végbemenni. A jövő időt egy összetett igelakkal fejezzük ki: a főnévi igenévvel és a fog segédige ragozott alakjával: beszélni fogunk. 

Morféma: szóelem. A nyelv legkisebb, jelentéssel rendelkező egysége, a legkisebb nyelvi jel. Jelentéssel bíró egységekre már nem bontható. Alapvető típusai a tőmorféma és a toldalékmorféma (képző, jel, rag). A magyar nyelvben a toldalékmorfémák többsége a szótő után áll. Kivéve a felsőfok, illetve a túlzófok jelét (leg-, legesleg-). 

Múlt idő: a múlt idejű igelak kifejezi, hogy a cselekvés, történés, létezés a múltban ment végbe. A múlt idő jele mássalhangzó után egy -t, magánhangzó után két -tt. A múlt idő jeléhez is kapcsolódhat előhangzó: hallott. 

Rag: a toldalékmorfémák egyike. Lezárja a szóalakot. Nem változtatja meg a szó szófaját. Kijelöli a szónak a mondatbeli szerepét. Csak egy állhat belőle egy szóalakban. 

Relatív tő: az a tő, amely még tagolható, amelyről még leválasztható toldalék.

Tárgyas igék: azok az igék, amelyeket valamilyen tárggyal (Kit?, Mit?, Kiket?, Miket? kérdésre felelő szóval) tudunk bővíteni: olvasta a levelet. 

Tárgyas (határozott) ragozás: a tárgyas igék ragozása, ha konkrét, határozott tárgyra irányul a cselekvés: írom azt, írod a levelet.

Tárgyatlan ige: azok az igék, amelyek nem bővíthetők tárggyal (Kit?, Mit?, Kiket?, Miket? kérdésre felelő szóval): pirkad, megy. 

Toldalékmorféma: a tőhöz kapcsolódó, többnyire viszonyjelentéssel rendelkező szóelemek. Fajtáik szerint megkülönböztetünk képzőket (lakatos), jeleket (kergetett) és ragokat (átugorja). A toldalékmorfémák szabályos sorrendje: képző, jel, rag.

Többalakú tő: bizonyos toldalékok előtt, toldaléktípustól függően két vagy több változata van. 

Tőmorféma: önálló fogalmi jelentéssel bíró szóelem. Valamely szóalak jelentésének magvát hordozza. A tőmorféma a szóalak kötelező eleme: minden szónak van töve. 

Zárt szóalak: a szólezáró szerepű ragmorfémával lezárt szóalak, már semmilyen toldalékot nem vehet fel. 

Fogalmak, személyek, évszámok, helyek - kiegészítés

Fogalmak

babiloni fogság: Nabu-kudurri-uszur, az Újbabiloni Birodalom uralkodója az általa elfoglalt Júdea lakosságának jelentős részét asszír szokás szerint Mezopotámiába hurcoltatta. Ebben az időszakban (Kr. e. 6. sz.) vált Jahve a zsidók egyetlen istenéből a mindenség egyetlen teremtőjévé és istenévé. 

Biblia: a kereszténység szent könyve, mely a zsidó hagyományokat tartalmazó Ószövetségből és a Jézus életét és az apostolok iratait magában foglaló Újszövetségből áll. 

brahmanizmus: ősi indiai többistenhívő vallás. A világot változtathatatlannak tekinti. Ez a felfogás érvényesül a társadalomról alkotott képében is, mely a kasztrendszer hirdetésében nyilvánul meg. A brahmanizmus a lélekvándorlás alapján áll. Számos istene közül kiemelkedik Brahma (a teremtő), Visnu (a megtartó) és Síva (a pusztító). Szent könyvei közül a Védák a legjelentősebbek. 

buddhizmus: a brahmanizmus hatására kialakult vallás, ami Buddha tanításain alapul (Kr. e. 6. sz.). Elveti a kasztrendszert, de nem lép fel ellene  aktívan, mivel a vallás lényege a lemondás, az elfordulás a világ problémáitól. A földi életet szenvedésként fogja fel, melyet a vágyak okoznak. Ezektől tehát meg kell szabadulni, el kell érni a végső nyugalom, a megsemmisülés (nirvána) állapotát. Így válhat az ember megvilágosodottá, buddhává. 

dravidák: India déli részének sötét bőrű lakói. Feltételezhetően ők voltak az Indus-völgyi kultúra hordozói, akiket az árják leigáztak. 

filiszteusok: indoeurópai népcsoport, mely a tengeri népek vándorlása során nyomult Palesztina földjére. Latin nevükből származik a római provincianév (Palesztina) is. A zsidó állam a velük folytatott küzdelmek során alakult ki. 

hangjelölő írás: az írás kialakulásának azon állomása, amikor egy jel már csak egy hangot jelöl. Elsőként Föníciában alakult ki Kr. e. 1100 körül, bár ekkor a 22 írásjel még csak mássalhangzókat tartalmazott. Ebből az írásból alakult ki a héber és az arab írás. A föníciaiaktól a görögök vették át, és kiegészítették magánhangzókkal. 

hieroglif írás: (a görög szent véset kifejezésből) a legősibb egyiptomi írásfajta. Az archaikus korban alakult ki a képírásból. Bonyolult szótagírás. Megfejtője Francois Champollion volt, a Rosette-i kő feliratai segítségével. 

indoeurópai: népcsoport és nyelvcsalád, melybe a ma élő európai népek és nyelvek nagy része (francia, német, olasz, angol) tartozik. Az indoeurópai népek őshazája valószínűleg a Közép-Európa és Dél-Oroszország közötti térség volt, ahonnan Kr. e. 2000 körül vándoroltak szét. 

kaszt: (a portugál tiszta kifejezésből; Indiában varna) zárt társadalmi csoport, amelybe az egyén születés révén kerül, s amelyet a földi lét során nem hagyhat el. Csak a lélekvándorlás biztosít kiutat, az újjászületések révén. A kasztrendszer Indiában az árja hódítás következtében alakult ki. A számos kasztot négy fő kasztba sorolták: brahmanok (papok), ksatriák (katonai vezetők), vaisák (árja közrendűek), sudrák (leigázott őslakók). E négy egyikébe sem tartozók a páriák (érinthetetlenek).
konfucianizmus: Kung Fu-ce (Konfucius) által kidolgozott tanítások rendszere. Középpontjában az erkölcsös életre való törekvés, a közösség és a jó uralkodó által irányított állam szolgálata áll.
közrendű szabadok: az ókori Kelet társadalmaiban a termelőmunkát végző, szabad, de általános alávetettségben élő rétegek gyűjtőneve.  

lélekvándorlás: vallási felfogás, mely szerint az élőlények lelke testük halála után más alakban újjászületik (reinkarnáció). Elsősorban az indiai vallásokra jellemző (brahmanizmus, buddhizmus), de a görögöknél is megjelent.
mítosz: (a görög monda szóból) istenekről és más természetfeletti lényekről szóló történetek, melyek a korszak embere számára választ adtak olyan alapvető kérdésekre, mint a világ és az emberek eredete, a természeti jelenségek stb.
muskénum: társadalmi réteg, a félszabadok elnevezése Mezopotámiában. 

nirvána: (a szanszkrit kialvás kifejezésből) a boldog megsemmisülés állapota, a kiszabadulás a lélekvándorlás körforgásából. A buddhizmus tanítása szerint a nirvánába a vágyakról való lemondással, elmélkedéssel lehet eljutni.
nomoszok: az ókori Egyiptom közigazgatási egységei.
piramis: az egyiptomi fáraók hatalmas síremlékei az Óbirodalom idején. Célja a fáraó mumifikált holttestének védelme, és hatalmának kifejezése. Kezdetben lépcsős piramisokat emeltek, majd kialakult a szabályos gúla forma. A piramisokat évtizedek alatt, a közrendű szabadok munkájával építették. 

rabbi: (a héber mester szóból) zsidó egyházi személy, a vallási törvények tanítója, a szertartások vezetője. 

saduf: az egyiptomi Újbirodalomban elterjedő gémeskútszerű vízkiemelő szerkezet. 

Selyemút: a Kínát Indiával és a Közel-Kelettel összekötő karavánút. Hossza kb. 6500 km volt; selymet, porcelánt szállítottak rajta Kínából, míg vissza aranyat, rabszolgát és üvegárut. 

sémi: az indoeurópai mellett az ókori Kelet másik nagy nyelvcsaládja és népcsoportja. Ide tartoztak az akkádok, a föníciaiak, a héberek és az arabok. Az elnevezés Noé egyik fiára, Sémire utal. 

sztúpa: (a szanszkrit halom szóból) az egyik legősibb buddhista vallási építmény

taoizmus: az állam megszületése előtti,  boldognak vélt kor felé forduló kínai bölcselet, amit Lao-ce hozott létre a Kr. e. 6. században. Az állandóság, a hagyományok tisztelete jellemzi. 

zsidók: sémi népcsoport, amely a Kr. e. 13. században vándorolt Palesztinába. A helyi lakossággal és a filiszteusokkal küzdve, a Kr. e. 11. században jött létre államuk (Saul, Dávid, Salamon).  A Kr. e. 8-7. században asszír, majd újbabiloni, később perzsa fennhatóság alatt éltek. 

zsinagóga: (a görög szünagógé gyülekezőhely szóból) zsidó imaház. A jeruzsálemi templom lerombolása után épített épületek, ahol a szent iratokat őrzik, és együtt imádkoznak. 

Személyek

Ábrahám: az Ószövetség szerint a zsidóság ősatyja, aki Mezopotámiából indult el. 

IV. Amenhotep (Kr. e. 14. sz. közepe): az egyiptomi Újbirodalom fáraója, aki az Ámon-papság visszaszorítása érdekében kísérletet tett Aton (a napkorong istene) kultuszának bevezetésére. Nevét is megváltoztatta Ehnatonra (aki üdvös Atonnak). Reformjai halála után megbuktak.

Asóka: (Kr. e. 3. sz.) a Maurja Birodalom királya. Uralkodása alatt India jelentős részét sikerült egyesítenie. Támogatta a buddhizmust. 

Buddha: (Kr. e. 6. sz.) a buddhizmus megalapítója. Nevének jelentése: "megvilágosodott". Előkelő családból származott, családi neve: Sziddhartha Gautama. 29 évesen szakított addigi életével, elmélkedett, visszavonultan élt, s kialakította a róla elnevezett vallás alapelveit. 

Csin Si Huang-ti: (Kr. e. 3. sz.) az első kínai császár, a neve is ezt jelenti. Szilárd központi hatalmat hozott létre. Nevéhez fűződik a kínai Nagy Fal építésének megkezdése. Sírjának feltárásakor kerültek elő az agyagkatonák. 

Dávid: (Kr. e. 10. sz.) az egységes zsidó állam létrehozója. Fővárossá tette Jeruzsálemet. Zsoltárok szerzőjeként is számon tartják. 

Dzsószer: (Kr. e. 27. sz.) az egyiptomi Óbirodalom fáraója. Szakkarai lépcsős piramisa a piramisépítészet fejlődésének fontos állomása. 

Izsák: ószövetségi alak, Ábrahám gyermeke és Jákób apja. 

Jákób: ószövetségi alak, Izsák gyermeke. 12 fia a 12 zsidó törzset jelképezi. 

Kheopsz: (Kr. e. 26. sz.) az egyiptomi Óbirodalom fáraója. Gízai piramisa a legnagyobb méretű síremlék. 

Kung-fu-ce: (Kr. e. 6-5. sz.): kínai gondolkodó. Tanítása szerint tisztelni kell az ősöket, a hagyományokat és az államhatalmat.
Lao-ce ("öreg mester") (Kr. e. 6. sz.): kínai gondolkodó, a taoizmus megalapítója. Tanításának lényege, hogy a világot örök törvények irányítják, amelyeket az ember nem tud megváltoztatni. Elveit Az út és erény könyve (Tao-tö-king) foglalja össze.
Ménész (Kr. 3. évezred): Felső-Egyiptom uralkodója. Az egyiptomi hagyomány az ő nevéhez fűzi Alsó- és Felső-Egyiptom egyesítését.
Mózes: ószövetségi próféta, aki kivezette a zsidóságot Egyiptomból, és megkötötte népe szövetségét az Úrral. Ő kapta Istentől két kőtáblára vésve a Tízparancsolatot Sínai-hegynél.
Ramszesz, II.: (Kr. e. 13. sz.) az egyiptomi Újbirodalom fáraója. Több mint 60 évig vezette korának legerősebb birodalmát. Gyakori háborúskodással sikerült megőriznie a már korábban Egyiptomhoz került területeket (Palesztinát, Szíriát). Nagy építtető volt (pl. a sziklatemplom Abu Simbelben).
Salamon: (Kr. e. 10. század) Dávid fia. Uralkodás Izrael virágkorát jelentette. Fallal vette körül Jeruzsálemet, nevéhez fűződik a jeruzsálemi templom felépítése. Zsoltárokat írt, és neki tulajdonítanak néhány ószövetségi könyvet (pl. Énekek éneke) is.
Saul: (Kr. e. 11. század) Izrael első királya, aki összefogta az északi héber törzseket, megalapította a zsidó államot. A filiszteusok elleni harcban esett el.
Tutanhamon: (Kr. e. 14. sz.) az egyiptomi Újbirodalom fiatalom elhunyt fáraója. Az Amon-papság nyomására visszatért Amon tiszteletéhez. A Királyok völgyében található síremléke 1922-ben került napvilágra, feltárója Howard Carter angol régész volt.

Évszámok: 

Kr. e. 3000 k.: az Indus-völgyi civilizáció kialakulása
Kr. e. 2900: Alsó- és Felső-Egyiptom egyesülése
Kr. e. 2700-2200: Óbirodalom
Kr. e. 1550-1000: Újbirodalom
Kr. e. 1500: árja törzsek betelepülése Indiába
Kr. e. 12. sz.: héber bevándorlás Palesztina területére
Kr. e. 12. sz.: a hangjelölő írás megjelenése
Kr. e. 10. sz.: az első jeruzsálemi templom felépítése
Kr. e. 6. sz.: a babiloni fogság
Kr. e. 3. sz. - Kr. u. 3. sz.: Han kor

Helyek: 

Egyiptom, Nílus, Szakkara, Gíza, Memphis, Fönícia, Büblosz, Palesztina, Jeruzsálem, Izrael, Júda, India, Kína, Indus, Gangesz, Kék-folyó, Sárga-folyó

Házi feladat nyelvtanból (7.a)

1. feladat
Állapítsd meg, hogy az alábbi mondatok közül melyekben szerepelnek alanyi, és melyekben tárgyas ragozású igék!

A kígyó félelmetesen sziszeg.
A postással visszaküldöm a csomagot.
Fölolvasod ezt a mesét?
Érdekes könyvet olvasok.
Megint itt hagyjátok az úton a játékokat.
Vacsorára tejet fogunk adni a gyerekeknek.
A vonatról megpillantottam egy őzikét.
A kertben fogtok bújócskát játszani.
A gyerekek az óra előtt a verset mondogatták magukban.
A kislány vágyakozva nézi a játékbolt kirakatát.

2. feladat
Írj egy tízsoros történetet, amiben csak ikes igék szerepelnek!

A magánlevél tartalmi és formai jellemzői

Általános célja a kapcsolat felvétele, fenntartása. A tartalmas levél konkrét mondanivalót is közöl (válasz, kérés, meghívás, élménybeszámoló, vélemény stb.).
Követelményei: személyesség, intimitás, élénkség.

Szerkezete: 3-as felosztású:
bevezetés (megszólítás, a levélírást kiváltó okok és körülmények),
középrész (részletezés),
zárórész (összegzés, kérdések, a kapcsolat további alakulásával kapcsolatos megjegyzések, tervek).

A levelet dátum és aláírás zárja. Az aláírás lehet teljes név v. becenév. Az elköszönő formula jelzi a két személy közötti viszony milyenségét.

Szókincstár:
Megszólítások: Tisztelt…; Kedves…; Drága…; Egyetlen…!
Záró formulák: várom leveled; válaszolj minél hamarabb; most mennem kell; ölellek; csókollak stb.

Házi feladat nyelvtanból (7.a)

Szóegyenletek - alkoss szavakat!

ír+képző=ige
ír+képző=főnév
vaj+képző=ige
kapa+képző=ige
száz+képző=számnév
ige+-gat/-get=ige
ige+-at/-et=névszó
névszó+-ul/-ül=ige
névszó+-ll=ige
névszó+-s=névszó

Jó munkát kívánok!